Magyarbánhegyesen, születtem 1922 augusztus negyedikén (de az is lehet, hogy ötödikén, mivel 4-5 éjszaka volt). Ez a község a Viharsarokban van, az akkori Csanád-Arad - Torontál ideiglenesen egyesített vármegyében. (az „ideiglenes” jelző arra a reményre utalt, hogy egyszer majd még visszaállnak a Trianon előtti határok). Akkoriban ott vidéken a szülést bábaasszonyok vezették le, s anyám érdeklődött tőle hogy milyen a „kislány”. Ő ugyanis ilyet „rendelt”, miután már volt egy fiúgyermek. Apám, mikor közölte, hogy ez inkább fiúnak néz ki, anyám mondta, hogy ez neki nem kell (viccesen olyat mondott, hogy akkor dobjátok be a klozetba). (Hát ez nem volt túlzottan biztató életkezdés.) No de azért anyám „emlőileg” ellátott, amivel mégiscsak besegített az „amilyen olyan” ÉLET-be.Amire az ez utáni gyerekkori időkre visszaemlékszem, az az óvodásévek voltak. Bátyámmal együtt kullogtunk naponta a kb. egy kilométerre található intézménybe. Arra emlékszem, hogy ott egy ősz hajú óvónéni hegedülgetett, s a szünetben az udvari homokozóban játszogattunk, építettünk várakat, stb. azaz hogy csak a többiek, mert nekem játékszer már nem jutott, mert a régebbiek, meg a kapzsik maguknak az eszközöket bőkezűen betermelték, s nekem, mint afféle visszahúzódónak már nem jutott. Ekkor gondoltam ki azt, hogy amikor foglalkozásra rohantak be a többiek, én a végére maradván pár eszközt (lapátot, taligát, stb.) a homokba dugtam s kicsengetés után szép kényelmesen kiballagtam és kivettem azokat. (Az erőszakosabbak csak úgy néztek, s kérdezték, hogy ez hogy lehet. Hát itt jött be a mondás: „Többet ésszel, mint a-nélkül”.
Ez volt egyúttal az első életbölcsességem magja, mely szerint az élet egy „észvezérelt játék”.
Közben még volt a homokozóban egy „katonásdis” program is. A fiúgyerekek fa-kardokkal, papírcsákókkal egy bandavezér parancsszavára körbe meneteltek és énekelték:
LENG A LOBOGÓ. MEGPERDÜL A DOB
KIS HONVÉD PAJTÁSOK JÓL VIGYÁZZATOK
INDULÓRA HANGZIK MÁR A SZÓ
FÉLRE, AKI NEM KÖZÉNK VALÓ.
NEM KÖZÉK VALÓ A PITYERI SEM
SEM AZ, AKI OTTHON JÓ SZIVVEL PIHEN.
INDULÓRA HANGZIK MÁR A SZÓ
FÉLRE, AKI NEM KÖZÉNK VALÓ!
Én már eleve sem csatlakoztam, félreálltam, s nem pöröltem, ha felém mutogattak. Bennem már akkor volt egy afféle antimilitáns szellemcsíra születésemmel „belém égetődve”.
Közben szépen növögettem, de a bátyámat sehogy sem tudtam utolérni. Neki ugyanis mindig volt egy másfél-éves kor előnye, amit ugyancsak mindenféle spekulációs trükkökkel igyekeztem ellensúlyozni. Ő mintegy húzóerő nem hagyott „elkényelmesedni”.
Egy ilyen „húzóerő” volt nagyapámék aranylakodalmán, amikor az asztal alá vonszolt, miközben a fent ülők borozgattak és a világ nagy dolgait vitatták, kezünkkel felnyúlva leemeltünk poharakat, kóstolgattuk a rejtélyes nedűt, majd azokat észrevétlenül szépen visszatettük. Ez ment, míg annak rendje-módja szerint bemóliztunk. Hazafele esni kezdett, így külsőleg is szépen eláztunk, majd a szépen-vasalt matrózruhánkban a sáros árokba csusszantunk.(A „húzóerő” most apám kezébe került.)
Sorok: (fentről lefelé I-III-ig) Személyek ( balról jobbra ): 1,2.. stb Apám: I7, Péter bácsi I5, Nagymamám II4, Nagyapám II5, Anyám II8, én III3, bátyám III4
Családi csoportkép nagyapám aranylakodalmán, 1928
Ezután szépen felnövődtem, s egyszer csak az elemi iskolába engem is becsöngettek. Eszes, szorgalmatos lévén, kitűnő eredménnyel végeztem a hatból az első négy évet. Ekkor lehetőség nyílt váltani, valamilyen középiskolába menni. Én legszívesebben gimnáziumba mentem volna, de akkor már a bátyám a békéscsabai gimnáziumba járt be. Én is ide akartam menni, de itt a bátyám „húzóereje” nem szuperált, s apám mondta, hogy egy értelmiségi fióka elég egy családban. Így azután maradtam az elemi iskolában a még leteendő ötödik és hatodik elvégzésére.
Ezután a szerencse hozzám szegődött: Szünidőre jött egy falu-szülötte tanár, aki az ilyen tanulni- akarnokoknak szervezett egy német nyelvtanfolyamot, ezzel mintegy lehetőségét adva, hogy az elemi és a polgári iskola első osztályából ősszel különbözeti vizsgát tehessünk, és egyenesen a harmadikba mehessünk. Hát ezt is hatalmas szorgalommal megcsináltam, Békéscsabán sikeresen levizsgáztam, és a harmadik polgáriba be is iratkoztam. A továbbiakat már nem itt, hanem Eleken folytattam, mivel az valamivel közelebb volt. Ez egy svábokban népes település volt, ami viszont előnyös volt a német-nyelvi fejlesztésemnél. Itt a polgárit is eredményesen letudtam.
Az újabb gond ismét a hogyan tovább volt. Közben én minden nap ministráltam a hajnali miséken egy fiatal, nagyszerű káplán mellett. E gondokról tettem neki egyszer említést, mire mondta, hogy mise után menjek be hozzá. Itt közölte, hogy lenne egy lehetőség továbbtanulásra Franciaországban. Az ellátás, oktatás minden díjmentes volt és még az sem volt, hogy mindjárt a szerzetesrendbe kelljen belépni. Csak tanulni kellett, majd érettségizni, és azután az egyetemet is ki lehetett járni. Ekkor még minden további nélkül el lehetett hagyni a Rendet és a civil életben elhelyezkedni. Hát ennek nagyon megörültem és jelentkeztem erre. A felvételiről csak később értesítettek. A Tisztelendő Úr szólt egyszer, hogy mise után menjek be, közölni valója van, ami az volt, hogy felvételt nyertem. A feltétel, hogy fogadjon az iskola, az volt, hogy a francia nyelvet ismerni kell egy bizonyos fokon, ami egy tízezres szókincsből, egy ehhez kapcsolt nyelvtani és beszédkészségből állott. Mindennek elsajátítása egy kispesti nevelőotthonban franciatanári oktatással és vizsgáztatással történt meg, s ennek teljesítése esetén lehetett útnak indulni Franciaországba. Nekigyürkőztem, s mintegy két hónap alatt teljesítettem a kívánt normatívát és egy már egy éve ott-tanuló jelölttel útnak indulhattam. Nem mindjárt egyenesen, előbb Olaszországban (Torinóban) töltöttünk kb. egy hónapot egy ottani intézetben. Itt azonban már hasonló típusú oktatás volt, mint az anyaintézetben meg a szokások is. Így pl. víz helyett vörös bort fogyasztottak, igaz nem tisztán, hanem egy- egy arányban vízzel hígítva. Sokan ezt nem szerették és a részüket átengedték nekem, aki már gyermekkorban praktizáltam e téren nagyapám aranylakodalmán, Ilyen itallal láttak el utazásunkkor is, ahol ugyancsak kaptam pluszt egyes társaktól. Ezzel az utazás izgalmait távol lehetett tartani. Csak Lyonban, ahol fogadott az állomáson a juvenát vezetője egy kis malőr „csúszott be”. Az egyensúlyomat a szesz hatására elvesztettem, s lelépés helyett a páter hasára csusszantam, ami nem volt valami jó belépő. Mindenesetre ezt elnézték: úgy könyvelték el, hogy lehetett valami csúszós dolog a lépcsőn.
Így kerültem be végül is a Rendbe, aminek a neve: Freres de Champagnat volt, utalva az alapítóra.
Az Intézet, ahová mentünk egy Lyon melletti település (St. Genis-Laval) volt, ahol egy nagy területet foglalt el. Volt egy óriási kert, tele gyümölcsfával, meg egy nagy gyógynövény termesztő résszel, hozzá csatlakozó likőrgyárral (Arquebuse de l’Hermitage), számos kiszolgáló épülettel, sajtkészítő, műhelyel, stb.-vel, minden, ami az önálló életvitelhez kellett, s végül egy oktatási, lakhatási központtal. A tisztálkodás naponta egyszeri mosakodásból, s heti egyszeri lábmosásból állt. Fürdés nem volt. Alsónadrág sem volt, helyette az ingek alja meg volt hosszabbítva, azt gyömöszöltük a nadrágba, és szolgált valamiféle altesti „tisztításra”. Este is ebben aludtunk, kezünket a takaróra kitéve. Korán keltünk, a kápolnában imádkoztunk, és mivel ez tanítórend volt, gyóntatópap hetenként egyszer jött a városból.Ezután jött egy igen kemény oktatás, ami egy előadásból, felügyelet melletti tanulásból (főleg könyvből), meg sok-sok próbavizsgából állt. A rendszer egy teljesen más volt, mint itthon. A francia forradalom során ugyanis az egyházat az államtól különválasztották. E szerint az egyházi iskolák nem volta jogosultak bizonyítvány adására, csupán taníthattak, és amikor egy-egy csoport elért egy megfelelő szintet kijöttek az Akadémiáról (ez nem azonos, mint nálunk) és aki ezen átesett, kapott egy hivatalos papírt. Az előkészítési idő csupán a tanuló szorgalmától függött, egyik csoportból bárki bármikor átléphetett egy következő csoportba, ha a meg kívánt tudását prezentálni tudta. Így jutottam el már 16 évesen az érettségi (baccalauréat) közelségébe, amikor is újabb változás következett be. Meg kellett válnom az Intézettől. Ennek különféle oka volt.
1): a „higiéniátlanságot” már nem tudtam tovább elviselni,
2) a túlzott „szabadságtalanságot” úgyszintén (pl. nem festhettem, pedig ezt nagyon szerettem volna. A festőkészletem, amit egy tanulmányi versenyen nyertem, ott porosodott a fiókban)
3) miután „hormonológiailag” érett lettem a reverendán kívül más szoknyát meg sem pillanthattam.
4) a juvenát – középiskola-, skolasztika – egyetem -, teológia -hittudomány – sorrendjét megváltoztatták, mivel az egyetem elvégzése után sokan a civil életbe mentek. (Én is így terveztem).
Azután még egy olyan is volt, hogyha a háború kitör, a németek megtámadhatják Franciaországot. Ekkor az igazgató ezt közölte a külföldiekkel, s még azt is hozzátette, hogy a francia hadseregbe fiatalon is bevonultathatnak. (No, aztán én a pacifista. aki fogadalmat is tett, hogy nem fog fegyvert, ilyet nem tehettem kockára.). De mindjárt hozzátette, hogy aki úgy gondolja, most még hazamehet. E célból mindjárt jelentkeztem is. Próbáltak marasztalni, de hajthatatlan voltam. Végül is nyakamba tették az elbocsátó tarisznyát, és irányvonattal haza. (Még Milánóban volt egy kis átszállási gondom, a rengeteg sín között csak nagy nehezen tudtam a pesti vonatra átevickélődni). Végül is otthon termettem. Apám az után mondta, hogy ez szép, szép, de hogyan tovább. Én mondtam, hogy valami különbözeti után esetleg az itthoni érettségit le tudnám tenni és tovább tudnék tanulni az egyetemen. Mire apám azt válaszolta, hogy az eddigi próbálkozásod sem járt teljes sikerrel, meg itt van pl. a bátyád, aki már nem bírta a bejárásos tanulást, bedobván a törülközőt, kitanulta a cipész mesterséget és most itt dolgozik. De hát ebből is egy elég egy a családban. Teljes tanácstalanság.
Végül is felkerestem a régi ministránsos helyemet. Akkoriban helyeztek ide Pestről egy igen művelt plébánost, aki két nővérével le is költözött. Jelentkeztem nála ministrálásra. (Ez már nem a hajnali misén volt, így ez előrelépés volt számomra). Egyszer az után mondta a plébános úr, hogy gondolkodik, hogy lehetne valamiféle eddig szerzett tanulmányomnak, nyelvtudásomnak megfelelő állást szerezni. Hozzátette viszont, hogy ehhez jó lenne, ha a gépírás tudományát a húga segítségével elsajátítanám. De azt is tehetném, hogy a hegedülést meg tőle Végül a napi program: Korán keltem, majd anyámnak egy fűszerüzletét kinyitottam, kitakarítottam a korai vevőket kiszolgáltam, ministrálni mentem, otthon megreggeliztem, majd vissza a plébániára tanulni. Igyekeztem elegáns is lenni, a főutcán az öregasszonyok csak úgy néztek, hogy ki ez az újabb úri-palánta. Ezt azonban a bátyám nem a legjobb szemmel nézte. mi ez, mondta, hogy én a műhelyben gürcölök, (közben ő a gimnáziumból kimaradt, s apám műhelyében már segédúr pozíciója volt) miközben ez (mármint én) csak a ficsúrt játssza. Egyik nap kérdezte apám, hogy a segédek hogyan szólíthassanak, mi vagyok én tulajdonképpen? Végül is arra lyukadtunk ki, hogy én egy senki vagyok. Ez nagyon rosszul esett. (Hát hiába tanultam, küszködtem annyit?) De nem adtam fel. Jó, most még senki vagyok, mondtam, de majd megmutatom, hogy egyszer még le is érettségizek. Másnap, amikor szüleim még aludtak, kinyitottam az üzletet, majd elkötöttem egy kerékpárt, s irány Pestre. Apámék, mikor egy vevő hangosan kérdezte, hogy van-e itt valaki, felkeltek, s konstatálták, hogy meglógtam. Apám utánam karikázott, de sikertelenül, mivel én a hosszabb utat választottam. Szeged felé mentem (Békéscsaba helyett), de ezt csak két részletben lehetett megtenni. Közben egy tanyán befogadtak éjszakára. Még ennivalóval is elláttak. Másnap hajnalban irány tovább, s mire a fenekem szépen kisebesedett, elérkeztem egy rokonhoz. Sajnos ők időközben Pest környékre mentek lakni. Így felkerestem anyám sógorát, de akkor ő közben megözvegyült. Asztalosként a MÁVAG-ban dolgozott, és ivott. Egyszer valahogy lefűrészelte néhány ujját, rokkant nyugdíjas lett, hirdetés útján talált egy erdélyi asszonyt magának. Ez az asszony lépett ki az ajtón, s amikor mondtam, hogy én XY-hoz jöttem, s szeretném, ha befogadnának. Hű erre elkezdett kiabálni, hogy én mit képzelek. Fel volt dúlva, mert az újdonsült férj éppen akkor pakolta ki a szekrény alsó polcát, hogy a kelengyéjének utolsó darabját is pénzzé tegye, hogy az árát elihassa. Mondtam, hogy én dolgozni akarok, s lakbért is fizetnék. Erre beengedett. Közben jött a sógor (Pintér Jancsi bácsi). Kérdeztem, hogy nem tudna-e valamilyen elfoglaltságot nekem. Mondta, hogy éppen jókor jöttem, mert a házban lévő fűszeres keres egy kifutófélét. Be is ajánlott oda, megírta apámnak, hogy itt van a fiuk (a Tóni) és szereztem is neki egy jóféle állást. Itt a feladat, hogy hajnalban a tejet és a péksüteményeket a környékbeli emeletes házakba kiszállítmányozzam, majd a megrendelt fűszereket és vegyes árukat ugyancsak, továbbá szenet meg fát úgyszintén. Ez utóbbiakat a telepről kocsival elhozni. A végén Darics (a tulajdonos, - hogy nagyobb haszonra tegyen szert -) mondta, hogy a fát ne aprítva, hanem hasábban hozzam el, és én fűrészeljem, és aprítsam nála. Mindezért csak annyit fizetett, amennyit a lakhatásért kellett a sógor feleségének (Lina néninek) leszurkolni.
Kajálni csak úgy tudtam, ha a boltból ezt-azt elcsentem. Ez így nem ment sokáig, míg végül beadtam a felmondásomat. Ezt nem nagyon fogadta szívesen a kereskedő, még valamit engedett is volna azzal, hogy a fát aprítva hozzam, és még a fizetésem is valamicskét felemelné. De én nem tágítottam, munkanélküli lettem. Abban az időben még segélyt ilyen esetre nem adtak, így valami után kellett nézni. A sógorom mondta, hogy vállaljunk szénkirakást vagonból, amit viszonylag jól fizetnek. De hát ez meg fizikailag nagy megpróbáltatás volt, és a sógor sem produkálta túlságosan magát (Ő a bort jobban kedvelte, mint a lapátot). Ezt azért mégis csináltuk valameddig. Ugyanakkor gyakran mentünk „erőt meríteni” a megszokott talponállóba.
Egyszer azután találtam egy hirdetést, mely szerint kerékpáros kifutót kerestek egy budai étkezdébe. Ez sem fizetett valami sokat, de a munka lényegesen kényelmesebb volt, mint az előzőek és ingyen lehetett inni minden jót. Ezt csináltam úgy egy hónapig, míg egyszer ellopták a munkaeszközömet, a kerékpárt. Ez azalatt történt, míg a Fillér utcában, amíg az ételhordót benyújtottam egy lakásba, egy pillanat alatt megfújták a járgányt, és mivel az út lejtős volt az elkapásra nem volt esély.
Volt egy további rokon is, aki azt javasolta, hogy próbáljak meg gyárba elmenni, dolgozni. Keresgéltem ilyen helyet, míg találtam egyet egy furnérgyárban. Itt volt lehetőség, mert elromlott egy tőnk-fűrészgépük, amit kézi erővel pótoltak. Be is állítottak egy erős sváb ember párjául, aki hamarosan jelezte, hogy ez egy gyenge partner (azt mondta, hogy ez se nem „húzi”, sem nem „toli” a nagy fűrészt, s így el akartak küldeni De végül is próbaképpen betettek a szalagfűrészelő üzembe, ahol a termelt léceket meg a fűrészport folyamatosan el kellett vinni a gép mellől. Hát ez sem volt valami aranyélet. Fáradságos is volt, meg azután a por és zaj iszonyatos. Ezt látván, felajánlottak egy éjszakai műszaki beosztást. Itt az egyes réteglapokat kellett ragasztóval bekenni, majd néhányat egymásra rakni, egy felfűtött hidraulikus berendezésben kezelni, majd a nyers furnért kilökdösni. Közben volt lehetőség hosszabb-rövideb pihenésre is. Ez addig ment, míg egy éjszaka kitört a sztrájk. Kevésnek tartották a 36 filléres órabért. Hosszabb tárgyalás után a szakszervezettel, kiegyeztek 48-ban. Ugyanakkor a béremeléssel arányosan a létszámot leépítették. Engem is elbocsátottak. Néhány próbálkozás, úgy, mint gyújtós készítés, plakátragasztás után úgy gondoltam, hogy míg nem találok továbbtanulással összekapcsolható állás-megoldást, kitanulom apám mesterségét (Gondoltam, ez is jobb a segédmunkás foglalkozásnál). Találtam is a Fecske utcában egy cipész szalont. Itt fel is vettek tanulónak úgy, hogy a teljes ellátás mellett még fizetett különmunkát is végezhettem miután a család révén már sok mindent láttam, tudtam a szakmából. A mester éppen a szerződtetést intézte a hivatalban, amikor az ablakból láttam valakit megállni. Hát ki is lehet ez az ismerős? Hát az apám volt. Megtudta valahonnan, hogy miben „sántikálok” és feljött, hogy beszéljen a fejemmel. Elmondtam neki a dolgokat és az elképzelésemet, hogy jobb talán egy szakma, mint a semmi. Mire apám azt mondta, hogyha már cipészetet akarsz itt Pesten tanulni, inkább menj el Péter bácsi testvéremhez, aki épen mostanában jött fel vidékről és nyitott egy cipőszalont az Újlipótvárosban a Pannónia utcában. De mégis inkább jobban tennéd, ha megpróbálnád hasznosítani a meglévő tudásodat. Mondtam neki, hogy ehhez mindenképpen le kellene érettségizni. Hát próbáld ezt meg pl. magán tanulóként munka mellett. Mondtam apámnak, már ezt is próbáltam, elmentem egy egyházi gimnáziumba, ahol azt tanácsolták, hogy menjek inkább állami iskolába. Hát akkor menjünk oda. Én majd segítek ebben. Igen, ám de akkor már szombat volt, az iskola bezárva. Hát akkor próbáljunk az igazgatóval beszélni. El is mentünk a Markó utcai híres Berzsenyi gimnáziumba, ahol a portás megadta az igazgató lakáscímét. El is mentünk oda. Ő nem tudott fogadni, de megadta a helyettesének (Tyma volt a vezetékneve) a címét, és mondta, hogy telefonon kéri, hogy foglalkozzon velünk. El is mentünk, fogadott is és mindent elmagyarázott a tennivalókról Elmondta, hogy csak a polgári iskolai bizonyítvány lehet a kiindulás Ennek alapján kell egy különbözeti vizsgát letenni, majd ezután az 5-8.ig minden évfolyam anyagából magánúton vizsgákat tenni, s végül az érettséginek nekimenni. Ezek után visszaléptem a tanoncságtól, és hogy megélni meg lakni tudjak, elmentem Péter bácsiékhoz.
Itt nem volt valami fényes a lakáshelyzet. Az egész egy műhelyből, egy viszonylag kis szobából, meg egy konyhából állt. A konyhából függönnyel leválasztottak egy vaságynyi részt és ez lett az én rezidenciám. Babának (Teri lányuknak), zsenge kora ellenére már volt egy katonatiszt udvarlója, és amikor az jött, a családtagoknak a szobából a konyhába le kellett vonulni, hogy jelenlétükkel az áhítatot ne zavarják és Baba férjhez menési esélyeit ne rontsák. Nekem meg (már akkor nekiugrottam egy nagyon intenzív tanulásnak) az utcán vagy pl. a Margitszigeten kellett a biflázáshoz helyet keresni. A nagy hóban meg egy gázlámpa szolgáltatta a világítást a ház előtt. (Az egyik unokámnak később ezt mesélve, mondtam, hogy mennyivel könnyebb nektek most, mint nekem volt annak idején, a nagyobbik mondta a kisebbiknek: „figyeld a papát, most jön a gázlámpával”).
A lakbért meg úgynevezett gojzer varrással (ez egy kegyetlen kemény munka volt) róttam le. Reggelit egy tejcsarnokban abszolváltam, ahol hajnalonként kifutóskodtam és ahol még valami pénzt is kaptam, esetenként még borravalót is a szép köszönésért. A „naccságáktól”. a tandíjra valót (ez elég „summás volt” más alkalmi munkákkal (pl.. szőnyegporolással) kapargattam össze. Ez utóbbi esetben némi áldás is hullott rám a magas porolóból ételmaradékok meg főleg poloska-sereg formájában.)
Egyszer megint rám ragyogott a szerencse. A műhelyben a munka meg a tanulás mellett, a bennem szorgoskodó művészi hajlamaimból is próbáltam valamicskét kiteljesíteni portrérajzolás formájában. Így került sor a család tagjaira, meg Baba barátnőjére, aki történetesen Tyma igazgatóhelyettesnek egy csodálatosan szép produktuma volt, meg azután egy házbeli asszonyra, meg a lányára. (Itt már nem igazán lehetett az előbbi jelzőt hozzárendelni). Viszont az anyu irántam tanúsított jóakarata mindent pótolt. Látván küszködéseimet, ajánlott egy tisztviselői állást a közelbeli Wertheim gyárban. Ott egy új részleg volt kialakulóban. Egy vidékről feljött Gál nevezetű igen tehetséges géplakatos vezetésével egy hűtőszekrény gyártásába kezdtek bele. Volt néhány kiváló szakmunkás meg egy gépészmérnök beosztottja, és kellett mellé egy mindent bonyolító adminisztrátor. Ezt bennem látták „megszemélyesítődni” Ez volt aztán egy igazi, embert-próbáló feladat. A fizetés eléggé tisztességes volt, melyből még tandíjra is jutott valami.
Közben a tanulás terén meg „Góliát léptekkel” haladtam előre. A különbözeti vizsgát (benne pl. négy év latin anyagot) pár hónap alatt letudtam, majd a többi osztályokat is magán úton gyors egymásután, mintegy egy év alatt magam mögött hagytam.
Közben lakást is változtattam: Anyámnak egy húgáékhoz, Gizi néniékhez meg férje – Major Jancsi bácsiékhoz, akiknél akartam feljövetelemkor megszállni, és akik közben visszajöttek Pestre, az Erkel utcába. Itt már a szobában voltam elhelyezve és nyugodtan tanulhattam. Néhány hónap után azután nekirugaszkodtam az érettséginek. Itt már volt némi „göröngy”. Az egyik, hogy latin írásbelin egy olyan tételt kaptam, hogy fordítsak Julius Caesar művéből, melynek címe: De bello gallico (a gall háború). Ilyen nem szerepelt a tananyagban, Julius Caesar is csak ez volt az egyetlen irodalmi „műve”, és miután az egyes római írók mindegyikének igen sajátos stílusa volt, sokat küszködtem vele. Meg az után olyan is volt, hogy az elnök a szóbelin megkérdezte, hogy mi a szüleim foglalkozása. Mondtam, hogy apám vidéki kisiparos, anyám meg szatócs. Erre elhúzta a száját és megkérdezte, hogy miért akarok én érettségi bizonyítványt szerezni. Mire rávágtam, mert repülős tiszt akarok lenni (Akkor már a háborús évek elkezdődtek). Persze ez csak blöff volt, miután én, mint született pacifista még katona sem akartam lenni. Azután látni lehetett az arcán, hogy megnyugodott, gondolván, hogy majd csak lelövik a gépjét, korán meghal, és nincs gond tovább vele. Viszont egyes tárgyakból meg valósággal brillíroztam. Így szerencsémre kedvenc költőmet kaptam magyarból, nevezetesen Vörösmarty Mihályt, abból is a filozofikus műveket. Kérdezték, hogy pl. „Gondolatok a könyvtárban” c. verséből netán tudnék-e idézni. Mire én az egész hosszú verset elszavaltam, amivel a Vizsgabizottságot valósággal lenyűgöztem.
Az eredmény kihirdetésére pár nap múlva került sor, amire kissé megkésve érkeztem, mivel Péter bácsinál volt egy sürgős gojzer varrás, amit még kutyafuttában megcsináltam. Kérdeztem a többiektől az eredményt, mire mondták, hogy úgy emlékeznek, mintha egy tárgyból meghúztak volna. Ez szerencsére nem a latin, hanem a történelem volt. Én tisztában voltam ebbéli tudásommal, az összes történelem- könyvet átadtam a nagynénémnek azzal, hogy a nyáron semmiképpen sem adja ide. Így mentem el azután pótérettségire egy másik gimnáziumba, ahol briliáns sikert arattam, és így javító érettségi bizonyítvány tulajdonosa lettem. Ezzel így pl. az egyetemre is megszereztem a belépőt.
Így teljesült, amit a „senki vagy” idején megmondtam, hogy „most lehet, hogy az vagyok, de egyszer még érettségizett is leszek, majd meglátjátok!)
Közben apám beteg lett. Valami volt a fejével már gyermekkorában (katona sem volt ezért) és ez súlyossá vált. Lementem Magyarbánhegyesre, de már csak a gyulai kórházban láthattam meg több súlyos operáción átesve. Újságoltam neki, hogy az Ő tanácsát megfogadván sikerült az érettségit letenni. De Ő már akkor csak hiányosan tudott szavakat találni, csupán a távozó főorvost visszahívván annyit mondott, hogy főorvos úr, bemutatom a....(és itt nem találta a fiam szót, csak annyit kiáltott fel apai büszkeséggel: ÉRETTSÉGIZETT. Együtt sírtunk.
Azóta apámról készült rajzok állandóan előttem vannak kifüggesztve mindenfelé. Sajnos nemsokára (örökre) itt hagyott. BÉKE PORAIRA.
Ezután még váltottam állásokat. Előbb a Hutter és Lever vegyigyárban kaptam egy ügyintézői, majd az Uhry Testvérek jármű gyárában egy iroda-vezetői állást több beosztottal, akiket betanítván, már jutott idő a tanulásra. Felvételi kérelmet adtam be a Műegyetem Gépészkarára, de oda, „létszám betelt” indoklással nem, de a Gazdaságtudományi Karra felvettek, ahol egy évet lehúztam annak reményében, hogy ezután át tudok majd menni a Gépészkarra. De ez sem jött be. Közben a vegyészet is egyre inkább vonzott. (Valószínű a Hutter cégnél látottak hatására).
Közben a háború egyre közeledett. Fogyóban volt az élelem, meg a vízvezetéki szolgáltatás is megszűnt. Egyszer csak megjelent a bátyám, aki az oroszok elől menekült el, civilbe vágta magát és feljött hozzánk. Akkor így már a létszám is megnövekedett. Született egy kislány, és bujtattak is egy zsidó származású asszonyt, akinek a férje egy kommunista elvtársa volt a sógorbátyámnak. Így összesen hatan lettünk. Vizet Jóska bátyámmal együtt hoztunk egy közeli óvoda kerekes kútjából.
Ekkor már a nyilasok voltak az ország urai. Kiplakátozták, hogy azokat a hadköteles férfiakat, akiknek nincs igazolványuk valamilyen állományi szolgálatukról, felkoncolják Ugyanakkor az úgynevezett leszakadtaknak megjelöltek néhány alakulatot, ahová be lehetett tagozódni. Így választottunk egy sáncépítő egységet, ahová be is vonultunk. Soroksárra mentünk a menettel, kihegyezett karókkal a vállunkon, hogy azokat körbeverve megakadályozzuk az oroszok bejövetelét a fővárosba. A főutcán masírozva énekeltük egy szétvert és hozzánk csapott tüzér-század nótáját:
SZÉL VISZI MESSZE A FELLEGEKET, MÖGÖTTE LÁNGOL AZ ÉG.
NYUJTSD IDE MÉGEGYSZER KIS KEZEDET, KI TUDJA LÁTLAK-E MÉG
KI TUDJA ÖLEL- E A KÉT KAROM, KITUDJA CSÖKOL-E SZÁM
KI TUDJA MELY NAPON, MELY HAJNALON INDUL AZ ÜTEG TOVÁBB.
(Egy nénike megkérdezte, hogy mi az, amit viszünk? Mondtuk neki hogy ez olyasféle, mint a V-1 (FAU-EGY) csodafegyver, csak ez „FA-EGY”.
Ezután bevezényeltek egy vendéglő-terembe eligazítás céljából Itt a srácok elkezdek rendetlenkedni, mire a parancsnok egy kézigránátot dobott közénk. Ez nem volt kiélesítve, így nem robbant, különben ott pusztultunk volna mindnyájan.
Aztán mentünk a frontra árkot ásni tankcsapdának. Ezt fizikailag nem bírtam, s jelentkeztem a faluba kocsisnak. Be is mentem. Az istállómester kért, hogy a lovakat szerszámozzam fel. Mire közöltem, hogy ehhez nem értek. Erre aztán elkanyarította, hogy ő megmondta, hogy egy gyakorlott lovászt küldjenek, és tessék. Vissza akart küldeni, de rimánkodtam, hogy ne tegye.
Én elvállalok mindenfélét - kitakarítok, kimeszelem az istállót stb. - Jó, rendben van, akkor kérek másikat. Volt már ott egy más, hozzám hasonló helyzetű fiú. Így már ketten voltunk takarítók. A társam egyszer kíváncsiságból piszkálni kezdte a ház egy lepecsétel ajtajának zárját. Ekkor odamentem és mondtam, hogy ezt ne tegye, s hogy ki is van írva egy szigorú tiltó figyelmeztetés. Ekkor a szemközti házból átjött egy SS katona és közölte, hogy ez a fronton kivégzést von maga után, s hogy lépjünk előre. Ekkor csoda történt. Egy magyar-sváb társa telefonhoz hívta. Ekkor az SS kérte a társát, hogy ő végezze el a feladatot, s vigyen el a vesztőhelyre. Útközben azonban odasúgta nekem, hogy amikor ő a levegőbe lő, tűnjünk el. (Ez talán az ÉG jutalma a nem-fegyverfogásomért).
Nemsokára visszajött a brigádunk Pestre. Innen irány Nyugatra. Csakhogy az oroszok az orrunk előtt elvágták a Bécsi utat Leányvárnál, s Budapest be lett kerítve. Ezután vissza gyalog a lakásra, ahol már a bátyám várt is.
Időközben a front elérte a házunkat. A szovjet katonák a pincében az áttört falak üregein szépen átbujkáltak. Utasítottak, hogy a bátyámmal együtt hozzuk be a házba egy elesett bajtársukat, majd temessük el, de mivel akkor még ropogtak a fegyverek, csak a földön kúszva tudtuk a halottat a kapualjba nagy nehezen bevonszolni. Később azután, amikor már csendesedett kicsit, elvittük a katonát az óvoda kertjébe eltemetni. Itt meg az volt a gond, hogy nem volt ásónk, meg a föld keményre volt fagyva. Bicskáinkkal valahogy egy teknőfélét kaparva, ebbe helyeztük a termetes testet, melyet a kitermelt földecskével beszórtuk. A földtakaró alól azonban egy kerek has kikandikált (itt lehetett azután idézni a verset, „.. s hol sírjaink domborulnak.”
Ezután rokonlátogatásra mentünk. Vettem egy pár frissen megjelent újságot, s hogy vigyek valamit ajándékba, amikor egy járőr betuszkolt egy kapualjba, ahol már sokan voltak gondolom további, messze útra várva. Ekkor megint szerencsém volt. Odajött a felügyelő, valami zsurnál félét kérdezett, mire mondtam, hogy „dá” és akkor kiengedett. (Máig sem tudom miért)
Más hasonló események is voltak, s nem láttunk más kiutat, mint azt hogy hazamegyünk a szülőfalunkba anyámhoz. Ez sem ment valami simán, mivel vonatközlekedés nem volt. Gyalog meg sok kerülőt is kellett tenni az ellenőrző pontok miatt. Valahogy azután kijutottunk ebből a harci zónából, megháltunk egy parasztháznál, ahol ennivalóért adtam bakancsot meg takarót, amit leszerelésünkkor magunkkal hoztunk. Egy kis zsúfolt vagonos utazás után nagy nehezen hazakeveredtünk. (Bátyám átadta az ő cuccát anyámnak azzal a megjegyzéssel, hogy az öccse (mármint én) az övét „elkönnyelműsködte”, holott a cserekajából mindketten éltünk). Egy idő után egy csomó liszttel, krumplival stb. megpakolva irány vissza Pestre. Akkor már vonaton is lehetet valamelyest közlekedni, igaz hogy néha csak a vonat tetején akadt hely.
Sógorbátyám ajánlására a Gázművek egy kémiai laboratóriumában kaptam egy segéd-laboránsi állást. Ekkor beiratkoztam egy laboránsképző tanfolyamra.
Egy húsvét alkalmával, ismét leutaztam Magyarbánhegyesre, locsolás ürügyén felkerestem egy volt osztálytársamat, Kisházi Erzsikét, aki már iskolás koromban tetszett nekem, de aki már korábban el volt jegyezve a szomszéd borbély fiúval. (Ő azonban a háborúban, a Don-kanyarban – sok más bánhegyesi fiúval együtt - elesett). Ez a vonzalom kölcsönös volt, mert Erzsike később bevallotta, hogy ő már akkor is visszavárt, amikor én még Franciaországban a szerzeteseknél voltam, meg azt is, hogy remélte, hogy locsolkodni is eljövök, s ezért nekem valamiféle különleges finom bort tartogatott Ezután kezdtünk levelezni, majd megkértem a kezét. Hamarosan megesküdtünk, és lakni a sógoromékhoz mentünk, akiknek a lakása közben egy nagyobbra cserélődött és volt hely bőven két családnak is. és ők is kapacitáltak, hogy nősüljek meg és menjünk hozzájuk lakni.
Hogy, hogy nem, egyszer csak az a nagy szívélyesség kezdett alább hagyni. Azt gondoltam, hogy ez talán azért van, mert időközben a lakásoknak bizonyos értékük kezdett lenn. És csere esetén – ha kisebb lakást vállalt valaki - értékkülönbözethez lehetett jutni. De egy másik dolog is lehetett: Egyszer Jancsi bácsi, aki már pártoskodása révén vezető beosztásban volt a Gázműveknél mondta, hogy nekem is be kellene lépni a Pártba, és akkor jobban tudnék én is érvényesülni. De én nem akartam lekötelezni magam, mert saját tehetségemre, meg szorgalmas munkára akartam a jövőmet alapozni. Egyszer azonban mégis jött egy ultimátum mi szerint az igazgató utasítására be kellet, hogy lépjek valamilyen munkáspártba. Én a „választékból” a kevésbé „vonalas” Szociáldemokrata Pártot választottam. De azután ez sem tetszett, mivel a szocdemekkel nekik is volt gondjuk. Láttam, hogy nincs más hátra, innen el kell költözni. De akkor már az sem volt, hogy valaki egyszerűen kibéreljen egy lakást, csak esetleg lelépés fejében juthatott hozzá. Találtam is egyet 1000 forintért Zuglóban egy kibombázott házban, egy részeges bérlőnél. Volt nekem mintegy 800 forintom, amit felajánlottam, de ő nem engedett az ezerből. Ismét a szerencse: Volt a Gázműveknél egy önképzőköri kiállítás, ahol az egyik rajzomat is kiáltották. A címe: „Gyógyulnak már a háború-okozta sebek”, amit akkor rajzoltam, amikor a szemben lévő házon egy belövést éppen malterozott egy munkás. Ennek akkora sikere volt, hogy a Fővárosi Képtár meg is vette a hiányzó 200 forintért. (Be is hívtak, és mondták, hogy tehetséget látnak bennem és ösztöndíjat is adnának, ha Képzőművészetibe mennék. Mire azt válaszoltam, hogy én már a vegyészettel el vagyok jegyezve)
A pénzt átadtam a bérlőnek, aki mondta, hogy így rendben van, de engedjem, meg hogy még egy pár napig a konyhában maradhasson, és megy le majd vidékre. Jó, rendben van mondtam, s elkezdtük a kiköltözést egy lovas kocsin, rárakva az összes pereputtyot és a végén meg Erzsikét az egésznek a tetejére. (Neki akkor már szépen kigömbölyödött a hasacskája, gyereket vártunk) (Ez egy hálás fotótéma lett volna).
Megérkezésünk után az ablakokat zsírpapírral beragasztottuk, hogy hideget ne, napot valamelyest kapjuk. Emberünk azonban még ott maradt, míg a pénzt el nem itta, de (kb. egy hónap múlva) mégiscsak vidékre ment. Ez volt az első önálló főbérletem.
Közben végeztem a Laboránsképzőt, ahol lehetett egy „megfelelt+ és egy „kiválóan megfelelt” minősítésű bizonyítványt szerezni. Ez utóbbit nálam egy monstre előadás megtartásához kötötték, amelyet nagy sikerrel meg is tartottam. Jó, rendben van, megkapom a magas fokozatú „Laboráns Oklevelet”. Amikor az igazgató közölte, hogy megszületett a döntés, résre nyílt az ajtó és a bátyám bekukucskált, s hozta a hírt, hogy a gyerek éppen megszületett. Ehhez még külön gratulált a vizsgabizottság. Az történt, hogy a bátyám feljött látogatóba, s megtudta, hogy éppen vizsgázok. Előtte bement a kórházba megnézni az újszülöttet, akinek a keresztapaságát is elvállalta.
A lakást akkorra már szépen rendbe hoztuk, a „trónörököst” hazavittük. Itt csak az volt a gond, hogy nem volt gáz, amit ingyen kaptunk, ami nagyon is kellett volna. Ekkor történt meg egy hibás döntésem, amikor ezt a lakást egy szuterénre cseréltem, ahol volt gáz. Eleinte ez még tűrhetőnek tűnt, de amikor beállt egy esős időszak a dolgok elkezdtek penészedni és a kicsi is beteg lett. Ekkor jött egy újabb szerencse. Egy másik lakónak – akinek a lakása a ház másik oldalán volt szimmetrikus helyzetben- és a testvére bérelte, továbbá mindketten motoroztak, szerette volna az én lakásommal az övét elcserélni, mivel az övé egy második emeleti szinten volt és a motort csak igen nehezen lehetett felvinni oda. Végül is a megállapodás egy hármas cserét eredményezett. És így kerültünk az Almássy térre.
Ez akkor még egy igen jó helynek számított, mert bent volt a város belső részén, s akkor még autók nem igen voltak. Zöld minden felé. A gyerek is szépen növekedett. Erzsike is kapott egy állást a szemben lévő házban, ahol kilós mosáshoz használt necc hálókat javítgatta. Ezért csak keveset fizettek, de volt a vállalatnak egy óvodája, ahol olcsón vigyázták a csöppségre. Nekem a kísérleti laboratóriumiban több újításomat is elfogadtak, ami hozott egy kis mellékjövedelmet.
Ez akkor még egy igen jó helynek számított, mert bent volt a város belső részén, s akkor még autók nem igen voltak. Zöld minden felé. A gyerek is szépen növekedett. Erzsike is kapott egy állást a szemben lévő házban, ahol kilós mosáshoz használt necc hálókat javítgatta. Ezért csak keveset fizettek, de volt a vállalatnak egy óvodája, ahol olcsón vigyázták a csöppségre. Nekem a kísérleti laboratóriumiban több újításomat is elfogadtak, ami hozott egy kis mellékjövedelmet.
Közben felvételt nyertem a Műszaki Egyetem Vegyészkarára, esti tagozatra. A Gázművektől megváltam, mivel a gyógyszeriparban kívántam pályafutásomat folytatni.
A lakás, amely csupán egy szobából és egy konyhából állt, tanulásra, meg egy normális életvitelre kicsinek bizonyult Meg azután jöttek sorban vidékről a rokonok. Az egyik ilyen álladó, Erzsike nővére volt, aki tanár lévén a több hónapos szünidőket is nálunk töltötte, meg a bátyám, aki meg az Építészmérnöki Karon volt levelező hallgató, ugyancsak több hónapos tanulmányi szabadsággal, tőlünk járt be az egyetemre és nálunk tanult.
Egyetemi tanulmányaimat a munka mellett csak igen nehezen tudtam végezni. Sok volt a laboratóriumi feladat, meg az elméleti oktatás is. De azért én nagy lelkesedéssel csináltam mindkettőt. A kutató akkor Kőbányán volt, „Központi Biokémiai Kutató Laboratórium névre (KŐBIKULA) hallgatott. Itt főleg antibiotikum-kutatással foglalkoztak.
Visszatérve ez egyetemi éveimre, végig-kísért egy Huszti József nevű barátom, akit még a KŐBIKULA-ből ismeretem. Egy kiváló fermentoros szakmunkás volt, akit beszerveztek továbbtanulásra. Előbb az úgynevezett szakérettségit tette le majd az egyetemen tanulótársam volt. Nagyon ragaszkodott hozzám, mert sokszor az alapokból nem volt kellő ismerete. Így pl. latint nem tanult, de más alaptárgyakból sem adhatott alapos előtanulmányt a mindössze egy évre korlátozott „gyorstalpaló”. Ha nem tudott valamit, mindig hozzám fordult, én meg a hihetetlen szorgalmából tudtam meríteni.
Folytatva a lakásom fejlesztését. Született egy olyan rendelet, hogy egyes lakóházban működő műhelyeket lakás céljára kell átengedni. Volt a szomszédunkban egy fogtechnikai laboratórium, melyet a szomszéd lakások rovására alakítottak korábban ki. Átmentem hozzájuk, megkérdeztem a főnököt, aki azt mondta, hogy erről tud, és el is mennek innen egy bank-helységbe, de nekem nem tudnak helységekhez juttatni, mert már a Pénzügyminisztérium – a bank-épületért cserében rátette a területre a kezét ahol saját alkalmazottainak kívánnak lakásokat kialakítani. Őket kellene megkérdezni, hogy lenne-e arra mód, hogy adnának belőle nekem. . Bementem a Pénzügybe, ahol hívatták a lakásügyi előadót, aki azt mondta, hogy lakás terén ők is gondban vannak, neki sem tudtak adni.
Telt-múlt az idő és egyszer jött „ötvenhat”. Délután bementünk az előadásokra, amikor közölték, hogy az órák elmaradnak, mivel forradalom van. Székeket raktak ki az épület elé s oda gyűlt a hallgatóságot a forradalom vezetői beszédekkel „tüzelték”. Pl. olyanokat, hogy le a kormánnyal, a ruszkik menjenek ki, stb. Huszti barátom elindult, hogy leverje a csillagos címereket, de én lebeszéltem erről mondván, hogy ott hagyhatod a fogadat, meg hogy mi lesz azzal, amit eddig tanultál, stb. Végül is ős is hazament a családjához, meg én is. Akkor már a harc is dúlt. A házunk előtt egy tankcsapdát ástak, az emeletről meg Molotov koktélokat dobáltak le. Egyszer kinéztem az ablakon, éppen akkor jött egy orosz tank, meglátott, s az ágyúcsövet felém irányította. Én kezeimmel jeleztem, hogy semmi támadó szándékom nincs, és akkor továbbmentek. Én meg lementem az óvóhelyre. Itt meg az után megjelentek a srácok puskákkal, s parancsba adták, hogy álljunk a felkelők közé. (Hát aztán én meg a puska...). Mondtam, hogy most fel kell menni a lakásba, de majd jövök. Ebből aztán csak a „majd” realizálódott, mert én a pince nem-óvóhely részében húztam meg magam addig, míg a helyzet kitisztult valamelyest. Az egész felkelés készületlenül ért, se kenyerünk, sem más ennivalónk nem volt. Ennek is utána kellett nézni. De akkor még tüzeltek mindenfelé. (Egy bácsikát - kenyérrel a hónalja alatt- az orrom előtt lőttek le).
Visszatérve a lakásbővítési kérdésre, itt egy kedvező előrelépés következett be. Nem hagytam annyiban a dolgot, hogy nem kaphatok részt a fogtechnikai laboratórium felszámolásakor. Bementem ismét (több alkalommal is) a Pénzügybe, s azzal érveltem, hogy az a terv, miszerint ők ott két egy-szoba összkomfortos lakást akarnának kialakítani, nem jó, mert így az enyémmel együtt három torz lakás lenne azon a helyen. De érvelésemet nem fogadták akkor el. Végül is, miután 56 után egy új előadó került a lakásügy élére, ő már megígérte, hogy utána néz a dolognak. Így is történt. Ő már elfogadta érvelésemet, csak közölte, hogy az áttervezéshez meg a tárcának nincs pénze. Mondtam, hogy az áttervezést én elvállalom. Bátyám, (aki közben a műegyetemen végzett, s egy szegedi tervező irodában már vezető beosztásban volt) pár hét alatt az összes szükséges rajzot, dokumentumot elkészítette, melynek alapján egy szobát meg néhány mellékhelységet részemre átengedtek. Ekkor jött Huszti Jóska barátom, egyből áttörte a falat és együtt sikerült egy két-szoba összkomfortos lakást kialakítani. (Most láttam, hogy a saját szívós kitartásom mellett, milyen sokat számit a rokon és barát viszonzása, amiért a szükségben nekik nyújtottam.
Röviden még a hétvégi telkemről meg az ottani építkezésről:
Egy idő után már az Almássy tér sem volt olyan, mint kezdetben. A gépkocsik elszaporodásával a levegő fokozatosan romlott, s szükségét éreztem egy pestkörnyéki helynek, ahol regenerálódhatok pl. hétvégeken vagy esetleg munka után. Időközben már az autózás nálam is bevonult az életembe. Nyertem egy takarékbetét-sorsoláson, és vettem egy Zastava gépkocsit, amit a későbbiekben többször más típusokra váltottam. A telek Ürömhegyen volt az Újvár utcában, amihez, meg a továbbiak (garázs, hétvégi ház,) építéséhez meg az itteni szomszédomék, Selleiék (Pannika meg János) hozzásegítettek. Itt volt egy építőanyag újításom. Szigetelőanyag-blokkokat kísérleteztem ki, mely forgácsból (ezt ingyen vihettem el egy asztalos-üzemből), duzzasztott perlitből és kevés cementből állt. Sok gyümölcsfát is ültettem meg szőlőt is telepítettem. (Kevés bort is készítettem). Legtöbb hétvégét itt töltöttem. Erzsike, meg később Margitka is néha-néha ki – ki járogattak.
A továbbiakról már csak kevésbé részletességgel írok.
A fontosabb dolgok:
A Műegyetemen sikerrel lediplomáztam. Diplomadolgozatom címe: „Élesztőben található szteránvázas vegyületek; ezek izolálása és szerkezet-azonosítása volt”
1961-ben ugyanitt műszaki doktori oklevelet szereztem. Értekezésem témája „ketoszteroidok szelektív meghatározása.”
Franciaországban (Gif-sur-Yvette-en) ösztöndíjasként töltöttem hét hónapot, Barbiet professzor mellett kutatásokat végezve, növények bioszintézise területén.
Ezután a Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi fokozatot szereztem szteroidok izolálásának és szerkezetvizsgálatának témakörében. Ehhez előzőleg több közleményt kellett megjelentetni nívós szaklapokban, Vizsgákat kellett továbbá letenni, köztük két idegen nyelv-vizsgát. Az értekezést előbb a munkahelyemen (Házi védés), majd az Akadémiai bizottság előtt (Nyilvános védés) kellett vitára bocsájtani. Mindez igen jó sikerrel meg is történt, és így kandidátusi oklevelet szereztem.
A Gyógyszerkutató Intézetben, szépen haladva a ranglétrán, osztályvezető-helyettességig jutottam el, s egészen nyugdíjazásomig itt voltam. (sőt még azután is nyugdíjasként).
A Kutató megszűnésével a telepen létrehozott Fermentia Kft.-be (kilencvenhez közeledve), még most is bejárok ahol laboratóriumban tudományos tevékenységet folytatok.
Az Almássy téri lakásomat időközben egy szentendrei lakótelepire elcseréltem, ahol mostani (harmadik) feleségemmel együtt élünk.
Az egyetlen fiam a Veszprémi egyetemen, Vegyészmérnöki karán oklevelet szerzett, később le is doktorált. .Felesége (Ildikó) aki évfolyamtársa volt, a Szabó családot három fiúgyerekkel gyarapította. A fiam, egy informatikai szaklap (Térinformatika) főszerkesztőjeként, Ildikó meg a Richter Gedeon Gyógyszerészeti Nyrt. fejlesztési dokumentátoraként) pár évvel ezelőtt nyugdíjba vonultak. A kizárólagosan fiú dédunokák jelenleg öten vannak. Mindnyájan szépen fejlődnek.
Sajnos Erzsike - húsz évnyi házasságunk után a kor egyik gyógyíthatatlan betegségben ötvenévesen meghalt. Hasonló, daganatos betegében elhalálozva második feleségem (Margitka) - húsz év házasság után – szintén itt hagyott.
A mostani feleségemmel, Ilonával már mintegy 17 éve - békében és szeretetben - élünk tovább.
Hát röviden ennyi.
Édesapám a neten
Magyar Tudományos Akadémia honlapján:
*
Publikációi 2003-tól:
Erdélyi, B., Birincsik L., Szabó, A., TLC Method for Quantitation of Methylenedioxyphenylacetone and its Derivative Formed in a Resin-Added Bioreduction Process, J. Planar Chromatogr. 16, 246 (2003)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Process development of methylenedioxyphenyl acetone chiral bioreduction, J. Mol. Catal: B Enzym, 29, 195 (2004)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Seres, G., Salát, J., Ivanics J., Kónya, A., TLC/HPTLC and HPLC Methods for Monitoring Microbial Transformation Processes, J. Planar Chromatogr., 17, 132 (2004)
Szabó, A., Erdélyi, B., Magnetizable molecular model (MMM) – behaviour of enantiomers in magnetic fields, J. Mol. Structure THEOCHEM, 715, 215 (2005)
Szabó, A., Erdélyi, B., Salát, J., Máté Gy.: Densitometric Determination of Some Bioactive Guanidinium Compounds Without Post-Derivatization, J. Planar Chromatogr., 18, 203 (2005)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Seres, G., , Ivanics, J., Szatzker, G., Poppe L.: Stereoselective production of (2S)-aryl-and aralkyl-2-ols by yeasts, Tetrahedron: Asymmetry 17, 268 (2006)
Szabó, A., Erdélyi, B., Kónya, A., Széll, V., Máté, Gy.: TLC Method for Monitoring Microbial Production of Primycin. Journal of Chromatographic Science (submitted)
Szabó, A., Kónya, A., Winkler, I., Máté, Gy., Erdélyi, B.: Monitoring the hydrolysis of starch in different fermentation broths. J. Planar Chromatogr., (submitted)
További publikációk:
Folyóirat cikkek:
Mizsei A., Szabó A., Az oxitetraciklin gyors meghatározása fermentációs levekben kémiai módszerrel, Acta Pharm. Hung. 25, 167 (1955)
Mizsei A., Szabó A., Griseofulvin meghatározása fermentációs folyadékból, Acta Pharm. Hung. 31, 4 (1961)
Mizsei, A., Szabó, A., Analytical control of the biological oxidation in the production of ?1,4-androstadiene-3,17-dione, J. Biochem. Microbiol. Techn. Eng. 2, 411 (1960)
Mizsei, A., Szabó, A., Rapid determination of 17a-oxy-11-desoxycorticosterone in the course of biological fementative oxidations, J. Biochem. Microbiol. Techn. Eng. 3, 21 (1961)
Mizsei, A., Szabó, A., A rapid estimation of prednisolone produced by fermentative oxidation, J. Biochem. Microbiol. Techn. Eng. 3, 119 (1961)
Mizsei, A., Szabó, A., Quantitative determination of griseofulvine, Nature 196, 1199 (1962)
Mizsei, A., Szabó, A., Rapid estimation of 1-dehydro-17-methyltestosterone produced by microbiological oxidation of 17-methyltestosterone, Biotechnol. Bioeng. 6, 159 (1964)
Szabó A., A spektrofotometria alkalmazása a szteroidhormon kutatásban, Magy. Kém. Lapja 18, 613 (1963)
Wix, Gy., Albrecht, K., Ambrus, G., Szabó, A., Conversion of steroids by Alcaligenes faecalis, Acta Microbiol. Acad. Sci. Hung. 15, 239 (1968)
Büki, K.G., Ambrus, G., Szabó, A., Microbiological decomposition of 17a-methyl-17b-hydroxy steroids with androstane nucleus, Acta Microbiol. Acad. Sci. Hung. 16, 253 (1969)
Wix, G., Albrecht, K., Ambrus, G., Szabó, A., Conversion of steroids by Alcaligenes faecalis, Acta Microbiol. Acad. Sci. Hung. 15, 239 (1969)
Albrecht, K., Tömörkény, E., Szabó, A., Anaerobic transformation of steroids by Mycobacterium phlei, Acta Microbiol. Acad. Sci. Hung. 17, 195 (1970)
Szabó, A., Mizsei, A., A specific method for the estimation trough a chromogen produced with concentrated hydrochloric acid of 11-hydroxysteroids of the pregnane series, Steroids 15, 513 (1970)
Szabó A., Bite P., Magyar Gy., Kovácsné Nagy M., Eljárás szennozidok meghatározására, Acta Pharm. Hung. 42, 263 (1972)
Magyar Gy., Bite P., Szabó A., Moravcsik I., Hashajtó hatású szennozid-koncentrátum előállítása drazsé alakjában történő kiszerelés céljára, Herba Hungarica 12, 129 (1973)
Szabó A., Patthy M., Mizsei A., Az alkaloidtartalom meghatározása Solanum laciniatumban és feldolgozási intermedierjeiben, Acta Pharm. Hung. 44, 47 (1974)
Szabó A., Lipták J., Az ultraibolya és látható spektroszkópia legújabb eredményei a szerves vegyületek szerkezetvizsgálatánál, Magy. Kém. Lapja 30, 534 (1975)
Tömörkény, E., Makk, N., Tóth, G., Szabó, A., Szentirmai, A., 13ß-alkyl-3-methoxy-8,14-seco-1,3,5,9-gonatetraene derivatives, I. – synthesis of 14,17-dihydroxy derivatives, Acta Chim. Acad. Sci. Hung. 91, 81 (1976)
Szabó A., Eljárás etinilösztradiol és norgestrel meghatározására, Acta Pharm. Hung. 47, 24 (1977)
Szabó, A., Nagy, M., Tömörkény, E., Thin-layer chromatographic assay of tetracyclines, J. Chromatography 151, 256 (1978)
Szabó, A., Tömörkény, E., Thin-layer chromatographic study of acetyl-digitoxin isomers, J. Chromatography 151, 90 (1978)
Tóth, G., Szabó, A., Müller, D., Snatzke, G., Chromogen Reaction of 4-en-3-one steroids with an additional keto group in 17- or 20-position, Coll. Czechoslov. Chem. Commun. 13, 165 (1978)
Szabó, A., Elisabeth, M., Karácsony, K., Detection and assay of dihydroergot alkaloids by thin-layer chromatography using o-phthalaldehyde - sulphuric acid reagent, J. Chromatography 193, 500 (1980)
Szabó, A., Thin-layer chromatography of some unstable pharmaceuticals and intermediates, The Analyst 106, 602 (1981)
Erdélyi, B., Birincsik L., Szabó, A., TLC Method for Quantitation of Methylenedioxyphenylacetone and its Derivative Formed in a Resin-Added Bioreduction Process, J. Planar Chromatogr. 16, 246 (2003)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Process development of methylenedioxyphenyl acetone chiral bioreduction, J. Mol. Catal: B Enzym, 29, 195 (2004)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Seres, G., Salát, J., Ivanics J., Kónya, A., TLC/HPTLC and HPLC Methods for Monitoring Microbial Transformation Processes, J. Planar Chromatogr., 17, 132 (2004)
Szabó, A., Erdélyi, B., Magnetizable molecular model (MMM) – behaviour of enantiomers in magnetic fields, J. Mol. Structure THEOCHEM, 715, 215 (2005)
Szabó, A., Erdélyi, B., Salát, J., Máté Gy.: Densitometric Determination of Some Bioactive Guanidinium Compounds Without Post-Derivatization, J. Planar Chromatogr., 18, 203 (2005)
Erdélyi, B., Szabó, A., Birincsik, L., Seres, G., , Ivanics, J., Szatzker, G., Poppe L.: Stereoselective production of (2S)-aryl-and aralkyl-2-ols by yeasts, Tetrahedron: Asymmetry 17, 268 (2006)
Szabó, A., Erdélyi, B., Kónya, A., Széll, V., Máté, Gy.: TLC Method for Monitoring Microbial Production of Primycin. Journal of Chromatographic Science (submitted)
Szabó, A., Kónya, A., Winkler, I., Máté, Gy., Erdélyi, B.: Monitoring the hydrolysis of starch in different fermentation broths. J. Planar Chromatogr., (submitted)
Fejezetek könyvben:
Szabó, A., Rábai, Gy., Separation and determination of certain steroids by TLC on combined adsorbent layers, Advances in Steroid Analysis, (Ed.: S. Görög), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 433
Szabó, A., Ilkőy, É., Jekkel, A., Ambrus, G., Thin-layer chromatographic separation and quantitation of steroids produced by sitosterol biotransformation, Advances in Steroid Analysis '90 (Ed.: S. Görög), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, 251
Értekezések
Szabó A., Ketoszteroidok spektrofotometriás és reakciókinetikai vizsgálata tioszemikarbazon képződési reakcióban, különös tekintettel ?4-3-, illetve ?1,4-3-ketoszteroidok egymás melletti meghatározására, Doktori értekezés, BME, 1961
Szabó A., Szteroid kromogének, Kandidátusi értekezés, Budapest, 1976
Előadások
Szabó A., Eljárás élesztő össz-szterin és eroszterin tartalmának együttes meghatározására, Magyar Kémikusok Egyesülete 50 éves Jubileumi Vegyészkongresszusa, Budapest (1958)
Mizsei A., Szabó A., Gyors eljárás 1,4-androsztadién-3,17-dion meghatározására, Magyar Kémikusok Egyesülete 50 éves Jubileumi Vegyészkongresszusa, Budapest (1958)
Mizsei A., Szabó A., Kémiai módszerek szteroidok mikrobiológiai oxidációinak analitikai követésére, III. Biokémiai Vándorgyűlés, Debrecen (1959)
Mizsei A., Szabó A., Antibiotikumok gyors meghatározása fermentációs folyadékokból, III. Biokémiai Vándorgyűlés, Debrecen (1959)
Szabó A., Analytische Verfolgung Biologischer Steroid-oxydationen. KGST Szteroid Konferencia, Budapest (1960)
Mizsei A., Szabó A., Új színreakció grizeofulvin kimutatására és mennyiségi meghatározására, Gyógyszerészeti Kongresszus, Budapest (1963) Szabó A., Spektrofotometriás módszerek szteroidok vizsgálatára, MKE Analitikai Ankét, Budapest (1963)
Szabó A., Ambrus G., Ketoszteroidok szerkezetvizsgálata tioszemikarbazonjaik ultraibolya színképe alapján, MKE Vegyészkonferencia, Pécs (1964)
Koczka I., Ambrus G., Szabó A., Die mikrobiologische Wirkung von Steroid-tiosemikarbazone, Symposium über Antiseptika und Chemotherapeutica, Debrecen (1966)
Szabó A., Fermentációs termékek analitikai vizsgálata, MKE Biokémiai Módszerek előadássorozata, Budapest (1969)
Szabó A., Szteroidok analizisénél alkalmazott egyes reakciók mechanizmusa, MKE Szteroid Ankét, Budapest (1969)
Szabó A., Kovács K., Eljárások szteroid rétegkromatográfiás elválasztására és mennyiségi vizsgálatára. Alkalmazásuk mikrobiológiai transzformációknál, Magyar Biokémiai Társaság, Szteroid Szakcsoport Ülése, Budapest (1970)
Szabó A., Kovács K., Eljárás szekodionok és mikrobiológiai redukciós termékei kvantitatív vizsgálatára, Magyar Biokémiai Társaság V. Nagygyűlése, Szeged (1971)
Szabó A., Chemical bases of steroid spectra in strong acids, 2nd International Symposium on Analytical Chemistry, Ljubljana (1972)
Láng T., Patthy M., Szabó A., Bite T., Balogh T., Kovács T., Eljárás szteroid alapanyagok kinyerésére Solanum növényfajokból, Gyógyszerkutatási Konferencia, Debrecen (1972)
Szabó A., Patthy M., Mizsei A., Eljárás szolaszodin meghatározására, Gyógyszerkutatási Konferencia, Debrecen (1972)
Magyar Gy., Bite P., Szabó A., Moravcsik I., Hashajtó hatású szennozid A-B-tartalmú koncentrátum előállítása drazsé készítés céljára, Országos Gyógynövény Konferencia, Tata (1973)
Szabó A., Kovács K., Rétegkromatográfiás módszerek közeli szerkezetű vegyületek egymásmelletti meghatározására, MTA Gyógyszeranalitikai és Kromatográfiai Munkabizottsága, Budapest (1973)
Tömörkény E., Makk N., Szentirmai A., Tóth G., Sólyom S., Horváth Gy., Toldy L., Szabó A., Kovács-Nagy M., Albrecht K., Wissentschaftliches Symposium, Weimar (1974)
Tóth G., Szabó A., Keto-eliminációs reakciók szteroidok kénsavas kromogénképzése során, Vegyészkonferencia, Veszprém (1975)
Szabó A., Kovács K., Löwinger L., Rétegkromatográfiás módszer tetraciklin származékok és intermedierek elválasztására, VIII. Gyógyszeranalitikai Kollokvium, Siófok (1976)
Szabó A., Kovács K., Löwinger L., Parvulin meghatározása koncentrátumból és takarmány mixerből, VIII. Gyógyszeranalitikai Kollokvium, Siófok (1976)
Szabó A., Szteroid kromogénképzés analitikai reakciók tanulmányozására, MTA Szteroidkémiai Munkabizottsága, Balatonfüred (1975)
Szabó A., Kémiai változások szteránvázas vegyületek rétegkromatográfiájával, MTA Szerves és Gyógyszeranalitikai és Kromatográfiás Munkabizottsága, Budapest (1976)
Szabó A., Rétegkromatogramok in situ értékelése spektroreflektometriás és spektrofloureszenciás mérőmódszerekkel, MKE-MGYT Analitikai Napok, Budapest (1976)
Szabó A., Kovács K., Löwinger L., Rétegkromatográfiás eljárások a gyógyszerkutatás területéről, MKE-MGYT Analitikai Napok, Budapest (1976)
Szabó A., Szteroidok vizsgálata kromogénképzéssel és kombinációs rétegen, MTA Szteroid Analitikai Munkabizottság, Balatonfüred (1977)
Szabó A., Molecular rearrangements on some steroids on adsorbent surfaces, Fourth IUPAC Conference on Physical Organic Chemistry, York, Anglia (1978)
Szabó A., Kovács-N. M, Kromatográfia kombinált adszorbens rétegeken, XII. Magyar Gyógyszeranalitikai Kollokvium, Kecskemét (1980)
Szabó A., Thin-layer chromatography of some unstable pharmaceuticals and intermediates, SAC 80 Conference, Lancaster, Anglia (1980)
Szabó A., Rábay Gy., Separation and determination of certain steroids by TLC using combined adsorbent layers, Szteroid Analitikai Szimpózium, Eger (1981)
Szabó A., Rábay Gy., Löwinger L., Fluorimetriás reakciók gyógyszervegyületek rétegkromatográfiás kimutatására és mennyiségi értékelésére, IV. Országos Lumineszencia Nyári Iskola, Zalaegerszeg (1981)
Szabó A., Rábay Gy., Karácsony E. M., A selective and sensitive fluorescence detection method of some indols, 4th Conference on Luminescence, Szeged (1982)
Szabó A., Chemistry of the degradation of some unstable pharmaceuticals in TLC, Danube Conferences, Leipzig, Németország (1989)
Szabó A., Tömörkény E., Ilkőy É., Jekkel a., Ambrus G., Thin-layer chromatographic separation and quantitation steroids produced by sitosterol biotransformation, 4th Symposium on the Analysis of Steroids, Pécs (1990)
Szabó A., Ilkőy É., Spectrodensitometric study of steroid chromogens formed treatment with an alcoholic sulfuric acid reagent, 4th Symposium on the Analysis of Steroids, Pécs (1990)
Szabó, A., Reflectance methods for the detection and the quantitation of some drugs and related compounds, 7th International Symposium on Chromatography, Brighton, Anglia (1992)
Szabó, A., Monoki, P., Jeanplong, F., TLC separation, visualization and densitometric evaluation of nisin in milk powder preparations, 8th International Symposium on Instrumentation Planar Chromatography, Interlaken, Scájc (1995)
Szabó, A., Salát, J., Jekkel, A., Ambrus, G., Separation and densitometric evaluation of avermectins on HPTLC plates, Balaton Symposium '97, Siófok (1997)
Szabó, A., Erdélyi, B., TLC methods for survey microbiological transformation processes, International Symposium for TLC, Lyon, Franciaország (2003)
Erdélyi B., Birincsik L., Szabó A., Seres G.: Kromatográfiás módszerek bioredukciós folyamatok nyomonkövetésére, Analitikai Vegyészkonferencia, Balatonföldvár (2004)
Elfogadott szabadalmi bejelentések
Eljárás 17-?-metil-17-ß-hidroxi androszta-1,4-dién-3-on mikrobiológiai dehidrogénezéssel történő előállításának optimális kivitelezésére. 150.246 (1963)
Eljárás ?4-3-keto-szteroidok előállítására mikrobiológiai uton. 151.580 (1965)
Eljárás új szteroid-tioszemikarbazon-származékok előállítására. 152.905 (1967)
Eljárás a D-gyűrűben hidroxil- és keto-csoportot tartalmazó 13-ß-rövidszénláncú alkil-3-metoxi-8,14-szeko-gona-1,3,5(10),9(11)-tetraének előállítására. 164.050 (1975)
Eljárás szennozid A+B tartalmú szilárd koncentrátum előállítására. 163.545 (1975)
Eljárás a 13-ß-rövidszénláncú alkil-3-metoxi-8,14-szeko-gona-1,3,5(10),9(11)-tetraén-14R-ß-hidroxi-17-ketonok előállítására. 165.545 (1976)
Eljárás a 13-ß-rövidszénláncú alkil-3-metoxi-8,14-szeko-gona-1,3,5(10),9(11)-tetraén-14R-ß-17S-ß-dihidroxi-17S-ß-acilátok előállítására. 164.434 (1976)
Eljárás rac-13-ß-etil-3-metoxi-8,14-szeko-gona-1,3,5(10),9-tetraén-17-ß-ol-14-on előállítására. 168.774 (1977)
Eljárás racém 13-ß-etil-3-metoxi-gona-1,3,5(10),8,14-pentaén-17-ß-ol-acetát előállítására. 168.775 (1977)
Eljárás racém 13-ß-etil-3-metoxi-8,14-szeko-gona-1,3,5(10),8-tetraén-17ß-ol-14-on előállítására. 170.147 (1979)
Eljárás szennozid A+B tartalmú szilárd koncentrátum előállítására. 163.545 (1795)
Eljárás szennozid A+B tartalmú szilárd koncentrátum előállítására. 167.608 (1979)
Eljárás lanatozid C és származékai keverékekből történő kinyrésére, illetve dúsítására. 181.880 (1987)
Eljárás bázisos tioéter és sói előállítására I. 193.496 (1989)
Eljárás kénsav származékok előállítására. 193.045 (1989)
Eljárás bázisos tioéter és sói előállítására IV. 198.196 (1990) Új eljárás 4,9(11)-androsztadién-3,17-dion előállítására (1990)
Eljárás ranitidin-hidrogénhalogenidek előállítására. 193.497 (1991)
Eljárás szterinoldallánc lebontó, új rekombináns Mycobacterium törzsek előállítására. 210.486 (1995)
20. Eljárás daunomicin tiszta állapotban történő kinyerésére. 210.613 (1995)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése